Nem is egyszer volt
Játszottam az önfeledt mosolyt
Forogtam a körben,úgy mint a többiek
Mert jólesett,ha szeretnek
Viseltem győztesek sokféle arcát
a másiknak annyi vagy,amilyennek lát
s akár egy részeg éj
játék, s ha véget ér
ott állsz a tükrödnél
és egy idegen néz csak rád.

Légy önmagad,bár néha-néha fáj
és a hízelgő siker talán ritkábban hív fel
Légy önmagad,bár néha-néha fáj
mint az elveszített idő
mint a gondolat,hogy eddig más voltál

Játszani az jó
s az igazat is olykor elhitték
visszanézve mégis, mégis keserű
sok hazugság volt hozzám hű
elveszett éjszakák vezettek a hídon át

S a part,ahová érkezem
ez nekem az életem
őszinte ébredés ,
nem sok és nem kevés
hiszem,hogy nem kell más,
és magadra rátalálsz

Légy önmagad,bár néha-néha fáj
hogy a fényezett világ,egész
másképp számít rád
Légy önmagad,bár néha-néha fáj
Hagyd az elveszített időt
hagyd,mi visszatart,hogy eddig más voltál
Légy önmagad bár néha-néha fáj
amit elveszítettél
amit találsz,többet ér
Légy önmagad,bár néha-néha fáj
van még el nem rontott világ
legyél,önmagad,hogy rá,hogy rátalálj