Valóságos sikerszériában van része. Sikeres volt az amerikai Voice-ban, itthon tanár lehetett az Ének iskolájában, most pedig ön az új tehetségkutató, a Star Academy egyik zsűritagja. Király Viktor ennyire jó lenne?

Ezt a TV2-től kellene megkérdezni. A viccet félretéve, a tanári feladaton kicsit én is meglepődtem, hisz még gyerekem sincs. Szimpatikusnak találtak, és valószínűleg jól helytálltam. Jólesik, hogy elismerik az eddigi munkáimat.

Ez a munka Magyarországhoz köti. Mi lesz így az ígéretes külföldi karrierjével?

Ahhoz, hogy igazi sikert érhessek el, ott kell lennem állan­dóan. Most huzamosabb időt töltök itthon, ezt kihagyásnak is értékelhetjük, de a hazai karrierem számomra ugyanolyan fontos, mint a nemzetközi.

Mi a különbség a hazai és kinti karrierépítésben?

Magyarországon hajlamosak alábecsülni az emberek azt, amijük van. Amerikában azt látom, hogy a szakemberek nyomon követik és mérvadónak találják a hazai pályámat is. Nem úgy kezelnek, mint egy utcáról a stúdióba betévedt kezdőt, és értékelik, amit itthon tettem le az asztalra.

Amerikában is van lakása?

Nem, és a kinti létem nem is egy parthoz köthető. Ha New Yorkban vagyok, általában egy kedves barátom adja nekem bérbe a lakását. Ott a fellépé­sek várnak. Los Angelesben sincs. Ott él a zeneszerzőtársam. Nemrég szövetkeztünk.

A dalaimat magamnak írom, de szeretek más stílusokba is belenyúlni, szélesíteni a palettámat, és szívesen írok más előadónak is. Dolgoztam már Radics Gigivel, Hiennel és Berkes Olivérrel is.

Rengeteg kritikát kap, amiért az édesapja a mene­dzsere, úgy hírlik, túl erős kézzel igazgatja a karrierjét.

Milyen legyen egy menedzser? Egyébként úgy vélem, hogy megvan a zenei szabadságom, ezért soha nem értettem, miért kérdezik negatív felhanggal, hogy milyen apával dolgozni. A kiadók sokkal inkább beleszólnak az életembe, mint ő. Furcsa, de ha nem az apukád a menedzsered, és hasonló elvekkel dolgozik, mint mondjuk az enyém, azt mondják, jól csinálja. Amerikában megszokott, hogy a sztárok a szüleikkel dolgoznak. Gondoljunk csak Beyoncéra vagy Justin Timberlake-re. Apaként sokkal szigorúbb volt. Nagyon erős kézzel fogott minket a testvéreimmel. Mi voltunk azok a gyerekek, akiknek az iskola után haza kellett menniük, míg a többiek a kávéházban beszélgettek.

Hosszú távra tervezik a munkakapcsolatukat?

Ameddig csak lehet, de érezzük, lesznek nehézségeink. Ezekből már kaptunk ízelítőt. Amíg a Voice-ban szerepeltem, megtapasztaltuk, milyen, amikor egy óceán választja el a családunkat. Úgy vélem, fel kell majd osztanunk a szerepeket, mert apa sem tud egyszerre két helyen lenni. Együtt értük el az Európán kívüli sikereket, de ha igazán beindulnak a dolgok, szükségem lesz egy kinti menedzsmentre is. Én partnerként tekintek apára, van egy közös zenei kiadónk is.

Az édesapja a menedzsere, az anyukája stylist, a nővére énekesnő. Az ikerfivérét, Bent leszámítva mindannyian művészéletet élnek.

Ben sajnos vagy szerencsére kilóg a sorból. Imádja a zenét, csaknem annyira, mint mi. Ez az egyetlen különbség köztünk. Kamaszként volt egy hobbizenekarunk. Én vérkomolyan vettem, míg Ben inkább annak örült, hogy így jobban lehet csajozni. Ennyi. A médiát sem szereti. Jelenleg a divatvilágban dolgozik, értékesítési szakember.

Kihasználták valaha a ha­sonlóságukat?

Nem elégszer! Volt olyan, hogy megismerkedtünk két lánnyal, de másnap reggel a saját választottunknál szimpatikusabb volt a másiké, és randit cseréltünk. Két óráig bírtuk, aztán elnevettük magunkat.

Árulja el, a Király család miről beszélget a közös vacsorák alatt?

Nekünk csak egy témánk van. A munka, a zene, de ez nem is munka, hanem szenvedély.

Sosem titkolták, hogy Ben és az édesanyja daganatos betegséggel küzdött. Nem fél, hogy önt is utolérheti ez a szörnyű betegség?

Lekopogom, de nem. Nem félek a jövőtől. A zebrán is elüthet egy autó, nem gondolhatok arra, hogy nálam is jelentkezik a betegség. Természetesen rendszeresen járok szűrővizsgálatokra, odafigyelek magamra. Az optimizmusunk kétszer is átsegített minket a nehézségeken. Alapvetően nagyon összetartó család vagyunk, de ezek a szituációk még közelebb hoztak minket egymáshoz. Úgy éltük meg azt az időszakot, hogy van egy bukkanó előttünk, amin át kell jutnunk.

Egy éve egyedülálló. A lányok intenzívebben köze­lednek önhöz?

Érezhetően. Maradjunk ennyiben!

Gyönyörű barátnői, látszólag harmonikus kapcsolatai voltak. Kinek a készülékében volt a hiba?

Az én készülékemben, az én hibám. A gond az, hogy nem érzem, hogy meg kellene tennem olyan sorsdöntő lépése­ket, mint a házasságkötés vagy a gyerekvállalás. Ez pedig jelentősen megnehezíti egy barátnő helyzetét, hisz ki akar úgy együtt lenni hosszú távon a másikkal, hogy nem lépnek előre? Ráadásul, ha gondolok egyet, már utazom is Amerikába, és nem tudnak számítani rám bizonyos helyzetekben.

Tehát nem egy harmadik fél okozza a vesztét a viszonyaiban?

Nem. A kapcsolataimban hűséges és lojális vagyok, nem csalom meg a kedvesemet. Csak épp nem tudok letelepedni, nem vagyok stabil pont. Minden volt páromat a mai napig szeretem.

Csajozás helyett most a munkán van a hangsúly az életében, de hol marad a pihenés?

Arra is sor kerül majd a műsor végén. Akkor lesz időm elutazni kicsit pihenni is. Addig is feltöltődöm a családdal, a barátokkal. Bennel nagyon egy húron pendülünk, érezzük a másik minden rezdülését. A bará­taimmal pedig szívesen sportolok, futunk vagy épp bokszolunk és valósággal ki­ütöm magamból a stresszt. Amíg nem jutok el nyaralni, a bokszzsák is megteszi.

 

(borsonline)